8. rész

8. rész: Peter új barátnője

- Tudod kik a szüleim? - mosolygott.

- Nem - ráztam a fejem értetlenül.

- Sam Wiliams és Jessica Thomson - közölte, nekem pedig tátva maradt a szám.

- Lia bátyja? - döbbentem meg.

- Igen - bólintott.

- Hű... - álmélkodtam. - Ez durva...

- Kicsit - mosolygott.

Így üldögéltünk még egy ideig, aztán hazakísértem Clarát. Az ajtajuk előtt megálltunk egymással szemben. 

- Hát, köszönöm az estét - mosolyodott el. - Nagyon jól éreztem magam. 

- Én is nagyon jól éreztem magam - bólintottam, és azt hiszem életemben először mondtam ezt őszintén. 

- Akkor - nézett rám. - Jó éjt.

Közelebb hajolt hozzám, de én elhúzódtam.

- Jó éjt - mondtam, és leléptem.

Abban a percben nagyon utáltam Derek hülye ötleteit.

Beköszöntem a többieknek a nappaliba, majd felmentem a szobámba. Ledőltem az ágyamra, és elgondolkodtam. Nem is sejtettem, hogy Lia bátyának ilyen nagy gyereke lehet. És ez a csók dolog... Nem fogom kibírni azt az egy hónapot. Valamit ki kell találnom. Így aludtam el, és másnap délelőtt a telefonom csipogására ébredtem.

"Jövőhéten lesz az első meccs. Legyél ma délután kettőkor a park focipályáján. A hörit nehogy elfelejtsd! Derek"

Ezen elmosolyodtam, aztán pedig bepánikoltam. Eddig egyetlen egyszer sikerült egy szaltót csinálnom, és a cigánykerék is úgy ahogy ment, de ezen kívül semmit sem tudtam. Le fogok égni... Aztán az végül leesett, hogy itt a csodás alkalom Tyler megszívatására. Vidáman mentem le kajálni, és az egész nap jó hangulatom volt. Fél kettőkor újra betuszkoltam a hörit a sporttáskámba, és elindultam a pályára. Pontban kettőkor értem oda, ahol Derek már izgatottan üldögélt egy fa árnyékában.
- Cső tesó - huppantam le mellé.
- Milyen volt a randevúúúd? - vigyorgott.
- Utállak - morogtam és hozzávágtam egy zoknit.
- Fúj, miért van nálad... zokni? - döbbent meg és visszadobta.
- Nem tom - vontam vállat, és visszahelyeztem a már említett ruhadarabot a táskámba..
- Na figyelj, mondom, hogy mikor, mit csinál egy kabala - kezdte.
- Miért mit csinál?! - rémültem meg.
- Most mondom - nézett rám csúnyán. - Szóval a meccs négy részből áll, így három szünet van. A meccs előtt és a második szünetben a pom-pon csapatok szórakoztatják a népet, a kabalák az első és a harmadik szünetben jönnek. Legalábbis nálunk ez a szokás. Egy negyed tizenkét perc, az első és harmadik szünet nyolc perces, a második tíz.
- És nekem mit kell csinálnom?!
- Most akartam rátérni! A kabalák általában csak szaltóznak meg cigánykerekeznek, esetleg táncolnak is - vont vállat.
- De én nem tudok táncolni - estem egyre jobban kétségbe, de Derek csak nevetett.
- Te akartál annyira kabala lenni... Na gyere, mutatok néhány dolgot.

Egész délután gyakoroltunk, és én úgy éreztem, többet mozdulni sem fogok bírni. Este nyolcig csak ugráltam, szaltóztam, táncoltam és  ide-oda rohangáltam. Azonban azt kell, hogy mondjam, megérte, mert egész kis pofás gyakorlatot raktunk össze. Elköszöntem Derektől és hazaindultam. Otthon leültem az ágyamra, a falnak támasztottam a hátamat, és az ölembe vettem a laptopomat. Elkezdtem böngészni, és megakadt a szemem egy party-fotón. A képen Gábor az én volt csajommal, Dorinával smárolt. Azonnal tárcsáztam Tomi számát.
- Kitalálom - szólt bele köszönés nélkül a készülékbe. - Megláttad a képet Dorináról és Gáborról, most pedig magyarázatot vársz.
- Öhm... igen - hát ja, Tomi túl jól ismert már.
- Nyugi, semmi baj. Na jó, van egy kicsi... Gábor és Dorina járnak... De ne húzd fel magad tesó! Gábor csak egy szemét, Dorina meg egy ribanc! Megérdemlik egymást, nem?
- De... - láttam be én is, és kezdtem megnyugodni.
- És veled mi újság? - terelte el a témát.
- Hát semmi különös. Egy hónapig még csak nem is smárolhatok egy csajjal sem... - közöltem mire ő elröhögte magát, aztán persze mindenről beszámoltam.
Még egy fél óráig beszélgettünk, majd letettük. Piszkosul hiányzott már Tomi, aztán rá kellett ébrednem, hogy csak ő hiányzik otthonról. Senki más... Kicsit keserűen feküdtem be az ágyamba, és mielőtt elnyomott az álom volt időm elhatározni, ezentúl jobban megválogatom majd a barátaimat...

A vasárnap nem tartogatott izgalmakat, hétfőn viszont volt mit csinálnunk. Reggel felkeltem, felöltöztem, összepakoltam és elindultam a suliba. Útközben vettem magamnak egy csokis kávét, és így érkeztem meg a suliba. A srácokat az udvaron, egy asztal körül üldögélve találtam. Ott volt  Derek, Mark, Greg és Fred. Köszöntem mindenkinek és én is leültem közéjük.
- Mizu? - kérdeztem úgy mindenkihez szólva, de nem kaptam választ.
- Odanézzetek! - mutatott a kapu felé Fred, és mindannyiunknak tátva maradt a szája. 

Peter Sandy vállát átölelve közeledett felénk, egy hatalmas önelégült vigyorral a képén. 

- Bemutatom az új barátnőmet, Sandyt - jelentette be, mikor odaért hozzánk, de mi megszólalni sem tudtunk.

Legelőször Mark ocsúdott fel. 

- Az kemény - röhögött, mi pedig helyeseltünk. 

- Sziasztok - lépett oda hozzánk Clara is. - Öhm... Dan, bemegyünk? Tudod, biosz lesz - mosolygott rám. 

- Persze - mosolyogtam vissza. - Sziasztok - intettem a többiek felé, és elindultunk a laborba. 

- Hogy telt a hétvégéd? - érdeklődtem. 

- Jól - mosolygott. - Neked? 

- Nekem is - sóhajtottam. - Egész szombaton a kabala műsoromat gyakoroltatta velem Derek. 

- És hogy megy? 

- Egész jól - vigyorogtam magabiztosan.

- Akkor jó - mosolygott.

Ekkor értünk be a laborba, és rögtön be is csengettek. A délelőtt unalmasan telt, de az ebédszünet eléggé izgalmassá vált. Tehát negyedik óra után az ebédlőbe mentem, vettem magamnak kaját, és leültem a srácokhoz. Ott találtam Greget, Fredet és a barátnőjét, Daisyt, Markot, Dereket, Petert és persze Sandyt is.

- Hali - ültem le hozzájuk. - Mizu? 

- Semmi kül - vont vállat Fred.

Még egy perce sem ültünk ott, mikor Tyler és két hű csatlósa megjelent az asztalunknál.

- Sandy? Ezt most komolyan gondolod? - nézett rá Sandyre. 

- Igen - nyávogta a kérdezett. - Miért?

- Mert te az Én csajom vagy! 

- Nem vagyok!

- Hét Tyler, szállj már le rólunk! - szólt bele Peter is. 

- Te aztán kussolj! - morogta Tyler. 

- És ha én is beleszólok? - álltam fel, mert abban a percben már tényleg nagyon idegesített.

- Hé! - röhögött. - Valaki hívja a rágcsálóirtókat! Itt egy fogyatékos hörcsög!

- Dögölj meg! - kiáltottam, és rávetettem magam.

Ütöttem ahol értem, és éreztem, hogy a többiek próbálják megállítani a küzdelmet. Aztán valaki, vagyis valakik megragadtak, és elrántottak ellenfelemtől.

- Mi folyik itt?! - jött oda idegesen az egyik tanár, és rajta kívül az egész ebédlő minket figyelt. - Mindketten - mutatott rám és Tylerre. - Az igazgatóhoz!

_______________

Írói megj.: Na hogy tetszett a rész? :D