3. rész

3. rész: East High Gimnázium

Vasárnap igazából egész nap unatkoztam. Délután levittem a lányokat a játszótérre, és korán ágyba bújtam. Ez is elég szokatlan volt tőlem, de már nagyon izgultam a másnap miatt. A legjobb formámat akartam hozni, hogy megint én lehessek a legjobb arc a suliban. Így hát hétfőn egy sötétkék pólót vettem fel, ami kiemelte a szemem színét, és egy kockás rövid gatyát. Feldobtam a napszemüvegemet, bepakoltam néhány cuccot a hátizsákomba és lementem reggelizni. Kaja után mind beszálltunk a kocsiba, és öt perc múlva én már ki is szálltam.

- Sok sikert kölyök! - köszönt Avery.

- Köszi - biccentettem, és elindultam a gimi kapuja felé. 

Mindenfelől diákok özönlöttek az épületbe, és senki még csak rám se nézett. A füvön egy pom-pon csapat ugrált össze-vissza, én pedig döbbenten néztem őket. Azt hittem ilyen csak az idióta tini filmekben van. Miután kicsodálkoztam magam, bementem az épületbe és megkerestem a titkárságot. Egy fiatal, szemüveges nőnél felvettem az órákat, ő pedig e kezembe nyomott egy vaskos házirendet, egy órarendet és egy szekrénykulcsot is.

- Jó tanulást! - köszönt, és szó szerint becsapta mögöttem az irodája ajtaját.

Az első dolgom volt, hogy bepakoltam a szekrényembe, és csak a következő órákra való cuccot vittem magammal. Az első órám biológia volt, így a labor felé vettem az irányt. Bementem a terembe, és egy pillanatra mindenki felém fordult. Sután intettem egyet, és aztán levágódtam a leghátsó padba. Be kellett látnom, tényleg úgy van, ahogy a lány a buszon mondta. Mindenki második srác legalább olyan helyes volt mint egy filmsztár, aki pedig nem, az is elment a sármos kategóriába. A csajok pedig iszonyatosan dögösek voltak. Na jó, azért be kell vallanom, hogy volt néhány béna kinézetű fiú és lány, akik csak úgy magukban ültek, de nyomik mindenhol vannak.

Becsengő után egy másodperccel egy hosszú, sötétszőke, göndör hajú lány rontott be az ajtón, köszönt néhány barátnőjének, és körülnézett. Mivel már csak mellettem volt hely, így odaült, és kíváncsian felém fordult.

- Szia,én Clara vagyok - mosolygott. - És te?
- Daniel - mosolyogtam én is vissza. - Most jöttem, a nővéremnél lakom.
- Az király - bólintott, de ekkor bejött a tanár, és elkezdődött az óra.
- Üdvözlök mindenkit - szólt az alacsony, pocakos, ősz hajú férfi. - Úgy hallottam, van egy új diákunk. Jöjjön ide!
Kelletlenül felálltam, és kimentem a táblához.
- Szervusz - mondta, és jól szemügyre vett. - Hogy hívnak?
- Daniel Tailor vagyok - közöltem.
- Az jó - vont vállat. - Én Mr.Huks vagyok, és elvárom, hogy normálisan viselkedj az órámon. Megértetted?
- Igen - néztem rá furán, és az osztály is alig bírta visszafojtani a röhögést.
- Most leülhetsz - közölte, én pedig gyorsan visszamentem a helyemre.
- Itt mindenki őrült? - kérdeztem csak úgy magamtól, de Clara meghallotta.
- Többnyire - vigyorgott, és én is rámosolyogtam.

A délelőtt folyamán még volt egy irodalom, egy matek és egy történelem órám. A negyedik óra után pedig fáradtan vánszorogtam le a menzára. Vettem magamnak egy hamburgert és egy doboz tejet, aztán kerestem egy szabad asztalt. Leültem és enni kezdtem. Egyszer csak valaki megállt az asztalomnál.

- Rossz helyen ülsz, seggfej - egy magas, barna hajú, izmos srác állt ott, és mögötte még két hasonló.

- Én... - kezdtem, de ő félbeszakított. 

- Leszarom mi van veled, vagy hogy ki vagy, de most takarodj az asztalunktól! - közölte, majd felkapta a tálcámat, és elhajította.

Ezt már én sem tudtam lenyelni, és felpattantam.

- Én pedig leszarom, hogy te ki a franc vagy, de én ott fogok ülni, ahol jól esik - közöltem, és visszaültem a székemre.

- Na most aztán keménynek hiszed magad, mi?! - kérdezte ingerülten, és egyre többen kezdték figyelni a jelenetet.
- Igen, miért? - néztem fel rá lazán.
- Verekedni akarsz kisp*cs?!
- Akár... - vigyorogtam kihívóan, és felálltam.
 Sajnos verekedésre nem került sor, mert ekkor egy magas, vékony férfi jelent meg mellettünk.
- Csak semmi balhé - közölte, és szigorúan nézett ránk.
Én csak vállat vontam és zsebre dugott kézzel kivonultam a menzáról. Azt hiszem, most már egypáran megjegyezték az arcomat. Többen is álmélkodva néztek rám, és egyszer csak egy vézna srác csapódott mellém.

- Szia - köszönt. - Derek vagyok. Láttam, amikor beszóltál Tylernek, nagyon király volt!
- Kösz - ebben a percben, igazán menőnek éreztem magam. - De amúgy, ki is ez a Tyler?
- A csapat kapitánya - közölte. - Mindenki fél tőle.
- Milyen csapat? - a választ viszont már nem tudtam meg, mert ekkor becsengettek, és Derek rögtön elrohant a saját órájára.
Nekem aznap még volt két technika órám, ahol elkezdtünk egy madáretetőt barkácsolni... nem túl sok sikerrel. Fél háromkor fáradtan léptem ki a suli kapuján, és indultam "haza". Otthon még senkit nem találtam, így elnyúltam a kanapén, és csak úgy feküdtem, és bámultam a plafont. Öt körül aztán megérkeztek a többiek, akik engem még mindig a nappaliban heverve találtak.
- Na, - ült le a lábamhoz Lia. - milyen volt az első nap?
- Milyen csapata van a sulinak? - kérdeztem.
- Kosárlabda. Miért?
- Mert be akarok kerülni a csapatba! - határoztam el, és ott még úgy éreztem, sikerülni fog...
__________
Írói megj.: Remélem tetszik a rész, és igazából nem biztos, hogy hosszabb lett, ezért ne haragudjatok :$ Szerintetek sikerül bekerülnie Daninak a csapatba? :D